Rendhagyó beszámoló

2023 utolsó négy hónapját is úgy töltöttük, ahogy bárki más, aki szereti a pingpongot. Rendeztünk egy szabadidős versenyt, és ebben a cikkben összefoglaljuk a versenyeredményeket. Hosszabb anyaggal, mondhatni helyzetképpel is jelentkezünk. Sportágunk és saját helyzetünk kapcsán a sportpolitika tárgyköréről is kell szólni.

Mindennek az apropója a 100 éves korba lépett Magyar Asztalitenisz Szövetség. A frissen megválasztott elnökség formabontó módon ünnepelt a héten, a "Taki-üggyel" leverte az alázószoba lakatját. Sebaj, a komolyabb dolgokról úgyis az adatok, a sporteredményeink és a pénzügyi eredmények beszélnek majd.

Muszáj remélni, hogy még nem kapcsolják le a villanyt, de a helyzet nem méltó. Sem a 100 éves szövetségé, sem a mi 50 éves közösségünk helyzete, Szentendre sportpolitikai környezete is aggasztó. Az saját adataink kezelhetetlen helyzetről szólnak, támogatókat keresünk! Fogadjátok szeretettel a beszámolónk, kellemes ünnepeket!

SPORT = szabadidősport + tömegsport + versenysport + élsport + profi sport

A magyar asztalitenisz 100 év alatt bejárta a sport szinte teljes spektrumát. Pechünkre épp Magyarországon, a sportág egykor megkerülhetetlen bázisán nem tudott a profizmus megerősödni. De a széles nagyvilágban már arra a szintre is fellépett.

A klasszikus tömegsportokkal, amiket itthon a csapatsportokkal azonosítanak, rég nem tudjuk már felvenni a kesztyűt, múltunk mindig lesz, de a jelenünket már külföldön írják. Kínában a pingpong tömegsport (80 milliós játékosszámot becsül), de Németországban is 555 000 jó játékost jegyeznek. Ha csak a német adatot szeretnénk másolni, akkor kb. 60-65000 jó magyar pingpongost kéne mutatni lakosság-arányosan. Ennek a létszámnak már a huszada sem fog itt ütőt!

Még kevesebbeket mozgat meg az a tény, hogy az ITTF All Time Medal Table ezüstérme még mindig Magyarországé. Erre mi még mindig nagyon büszkék vagyunk, de a büszkeség mellett lenne itt igény másra is. Mondjuk pár, a felelősséget is felvállaló sportpolitikusra, akiktől a sportág feltételrendszere radikálisan tudna megváltozni. Szentendre és környékén nincs sportbarát önkormányzati közeg, de országosan is csak néhány jó példa van arra, hogy egy-egy település felkarolja az olyan kisebb egyéni sportokat, mint a helyi pinyó.

Márpedig ez egy életbevágóan fontos ügy! Mert itthon úgy van kihalófélben a sportág, hogy közben külföldön épp a virágkorát éli. És attól még erősebb a paradoxon, hogy a virágkort Magyarország, benne a 100 éves MOATSZ alapozta meg, félszáz éven át kifejezetten mi magyarok okoztunk komoly fejtörést! Először azzal hogyan kell játszani, aztán azzal, hogyan kell pörgetni, meg aztán a Klampi ütője mitől csörög?

Tekerjünk a legelejére. A XX. század első 10-20 évének vitáiban közös pont volt, hogy nagyon jó játék, de sport-e? A szalonokban űzhető kiváló szabadidős tevékenység sportértékéről előbb meg kellett győzni a magyar társadalmat! Hamar sikerült, mert a MOATSZ megalapítását követően elég módszeresen páholtuk a világot. Mechlovits, Mednyánszky, Jacobi, Pécsi, később pedig Barna, Bellák, Szabados után már nem is volt többé kérdés, hogy ezt a kiváló szabadidős tevékenységet a legerősebb sportok között is kezelni kell. Már a harmincas évek közepén odaért itthon a sportág, hogy ki kellene tudni fizetni a profikat, mert ha nem teszi valaki, akkor azok Berlinben fognak termet nyitni, és nem Magyarországon!

A mai értelemben vett sportpolitika is a magyar asztalitenisz első nagy korszakában erősödött meg. Nem csak azért állítjuk ezt, mert most ünnepeljük a MOATSZ 100 éves alapítását, aztán nesze itt egy gumicsont, hanem mert ténylegesen akkoriban jött létre az a sportpolitikai közeg melyre további 50-60 év magyar sportja is ráépítkezhetett.

A magyar pingpong esetében egészen 1980 környékéig már nem volt vita, hogy az asztalitenisz szabadidősport is, tömegsport is, versenysport is, erős élsport is. Akkoriban már húszezer jó játékosa is volt az országnak, a hetvenes évek végén vagy a nyolcvanas évek elején egy-egy gyerekversenyen akár 256 induló is akadt korosztályonként! Nem mehetett akárki versenyezni, egyesületenként is szűrni kellett.

A Berczik Zoltán által vezetett negyedik aranycsapat (Gergely-Klampár-Jónyer-Takács-Kreisz) mögött akkor még álltak nagyon erős második és harmadik vonalak is. Ezeket a játékosokat szintén nagy nyugalommal lehetett volna elvinni bármely középsúlyos nemzetközi versenyre (mai definicióink szerinti WTT Contender Lagos, Lima, Almaty - egy akkori stabil NB1-es magyar játékosnak sem jelentett volna kihívást)!

Sajnos pont akkorra, amikor a rendszerváltással a magyar sportba is beköltözhetett volna a tiszta piaci logika, már a világ is annyira komolyan vette az asztaliteniszt, hogy az mindenfelé a tömegek sportjává vált. A pingpong diplomácia, melynek sportági oldalon 41 éven át Ivor Montagu tehetős filmrendező és kém volt a motorja, számos emigrálásba kényszerített magyar sportoló (Glancz, Bellák, Barna, Kelen, Szabados) segítségével népszerűsítette sportágunkat. Montagu munkáját a titkára Roy Evans korábbi első titkára is folytatta, így 1988-ra olimpiai sportág lettünk! Ezután az asztalitenisz sportág elismertsége még jobban emelkedett.

A folyamat, miszerint a magyarok oktatják a világot pingpongra, sosem állt meg, ma is tart. A ma is aktív pingpongos legendáink külföldön oktatnak (Karsai, Bátorfi, Tóth K., Téglás, Harczi), épp csak itthon kevés már a releváns helyszín, meg az edző. Aki még van, sokszor ő is felnőtt hobbisportolóknak adja a leckét. Sajnos nem azért, mert kell még neki egy kis pénz lóvéra, hanem mert nincs más opció. Oda jutottunk, hogy már csak egy szűkülő réteg képes egyáltalán szakembert venni. Másik opció, hogy a pingpongos szülők és barátok kinevelik a saját gyerekeiket. Egyik folyamat sem teremt bázist, egyik sem emeli vissza oda a létszámot, amikor 30 éve elkezdett zuhanni.

Összegezzünk

Azért írtuk le ezt a hosszú-hosszú történetet, mert szeretnénk, ha azok is ugyanúgy értenék 100 év zanzáját, akik csak most olvasnak először a pingpongról.

A MOATSZ 100 éves fennállása egyszerű tényadat, semmiképp sem felhőtlen örömforrás. A sportág itthon vesztésre áll. Nemzetközileg óriásit fejlődött, sőt még olyan adatot is lehet gyártani, amikor "memberszámban" már a focit is lenyomjuk (mert az ITTF-nek 227 tagszövetsége van, amíg a FIFA "csak" 211-ig számol).

Természetesen nagyon el kell tudni ismerni az alapokat. A sportág növekedése valóban a magyar sportolókkal kezdődött, megkerülhetetlen volt az ország sportteljesítménye, és a későbbi fejlődésében is végig ott az erős a magyar tudás. Mindebből nem az kéne kijöjjön, hogy ma épp a lecsúszók közé tartozunk, mégis itt tart az eredmenyesség. A fő ok talán az, hogy mára sok országban a csapatsportokkal is összemérhető adatokat mutat a sportág, ezekben már kifejezetten jó befektetés lehet támogatni, versenyzőt nevelni. Akár olyan szinten is, hogy a profi szemlélet már a gyereknevelésbe is beköltözni látszik.

Melldöngetni ma már csak a sportági múlt miatt van okunk, az utána következő szakasz feltételei nem is állnak ma rendelkezésre, sok év az elmaradás. A professzionális asztalitenisz elkerülte Magyarországot. Sőt, az élsporttól is elköszönőben vagyunk. Rég nincs sem második, sem harmadik vonal. Egy csapatra, vagy egyetlen válogatottra való gyerekből kell egy válogatottra való sportolót kiválasztani. Így meg az a szó, hogy "válogatás", értelmét veszti.

A versenysorozat - Almendra-kupa, térségi amatőr verseny

A 100 éves történet eleje még szép volt. Arra gondoltunk, hogy Szentendre és térségében azt a valamit kéne a 100 éves receptből újrafőzni, ami hibátlanul működött! Egykor 100% szabadidős aktivitásként indult a sportág és ma ugyanoda közeledik. De akkor talán azon keresztül is bemutatható az érték, ha egészében amatőr részvétellel szeretnénk megmutatni, hogy:

• Ez bizony úgy SPORT a javából, hogy kiváló szórakozást biztosít minden életkorban
• Sok-sok játékkal bárki fejlődhet
• Egyéni sport, de erős csapatokat épít, így a jó közösség is garantált

100 órányi SPORT A JAVÁBÓL

• Minden nevező csapat 10 csapatmérkőzést vívott!
• 240 egyéni mérkőzést,
• 60 páros mérkőzést írt elő a sorsolás
• A legfiatalabb nevező 12 éves, a legidősebb már 85. évét is betöltötte
• A kedvenc csapatunkban két kiskorú és egy 78 éves "srác" versenyzett együtt!
• A küzdelmek 10 héten át zajlottak
• A verseny során minimum 20 órát bizonyosan sportolt minden nevező
• A kisorsolt 300 egyéni és páros mérkőzést kb. 100 óra időkeretben tudtuk lebonyolítani.

Sokan nyilván tisztában vannak azzal, hogy az asztalitenisz élvonala napi 6-8, olykor 10 óra gyakorlást is igényel, így nem meglepőek a számaink. Az adatokat azoknak emeltük ki, akik tapasztalat hiányában nem látják át elsőre, valóban erős teljesítményt nyújtott minden nevezőnk! Akik egyszeri szabadidős tevékenységként tekintenek erre az asztalitenisz rendezvényekre, nekik azt szeretnénk átadni, hogy amit szerveztünk, az valós, sok ponton mérhető, és bizony erős terhelést is jelentett. Virtigli tömegsportolás volt, a rendszeresség által minden nevező sokat tett az egészségéért is, mentálisan pedig -reméljük- szórakoztató, jó élmény volt! Reméljük, hogy a térségi verseny azt is bizonyította, hogy érdemes heti rendszerességgel pingpongozni, mert az első és utolsó meccs között eltelt időben is sokat fejlődött minden nevezőnk, a rendszeresen űzött szabadidős tevékenység így végül komoly sportértékké vált.

Közösséget épít

• A rendezvényt egy nyitónappal kezdtük, és egy zárónappal fejeztük be
• A nyitónapon az Almendra étterem etetett bennünket
• A zárónapra a Fánki Donuts biztosította a kalóriát
• Mindkét napon még többet, 5-5 órát lehetett kötetlenül pingpongozni, 4free, világbajnokkal is játszhattunk!

A versenyről

• 12 csapat DC-rendszerben játszott
• Az első 5 forduló csoportbesorolását sorsolással döntöttük el
• A második 5 fordulóban a csoportok első 3 helyezettjei játszották ki az 1-6, a csoportok 4-5-6 helyezettjei pedig a 6-12 helyezésekért hajtottak

Végeredmény

1. SZEPIKU
2. KÁOSZ
3. PingPongHév
4. TURISTÁK
5. RÁD-B-IZOM
6. GYÖNGYHALÁSZOK
7. PIROS ÁSZ
8. LÁNGVIRÁGOK
9. BETONZÚZÓK
10. 11 IDE!
11. IDEGENBE
12. KÁLVÁRIA

Képes formában a tabellák

Letölthető jegyzőkönyvért kattints ide

Megemlékeztünk a város sportéletéről is

• Szentendre és térsége sportéletét -a Magyar Asztalitenisz élethez hasonlóan- gyakorlatilag a nulláról kellene újragondolni
• A Szentendrei Petőfi SE 1996-ban szűnt meg. A városi tulajdonú sportegyesület megszűnése óta a sportingatlanokkal való helyes vagyongazdálkodás sem működik jól, egyéb eszközökkel sem szabályozott a település sportélete.
• Akadnak persze szabályaink, és kezdeményeztük is azok módosítását, de amit sportkoncepciónak neveztek el, az nem az lett, így csak az elégedetlenségünket vívta ki a képviselőtestület. A 2007-ben írt sportrendelet továbbra is egészében elavult, és képviselők sem veszik azt komolyan.
• Ha már nincs sportszerű működés, legalább néhány helyi sportember emléke előtt tisztelegni szerettünk volna. Ők ilyen-olyan kapcsolódási pontokon keresztül valamilyen formában befolyásolták a mi működésünket is, jó szívvel emlékezünk rájuk.

Ikonokat köszöntöttünk - KLAMPÁR TIBOR és ÁRPI85

Kovács Árpád 85 éves lett

Árpi bácsi 35 éven keresztül irányította a helyi pingpongosokat, először a Szentendrei Petőfi asztalitenisz szakosztályát, majd az abból létrejövő egyesületünket vezette. Életművét 2014-ben ismerte el Szentendre, Petricskó Zoltántól vehette át a kitüntetését.

Büszkeségünk, hogy aki egykor kitüntette Árpit, idén már versenyzőként is elindult, sőt, ezüstérmet is szerzett csapatával!

Klampár Tibor világbajnokkal játszhatott, aki elindult a versenyen

Klampár nevével bármely tisztességes asztalitenisz-terem ajtaját ki lehet nyitni, szerte a világban.

Legendánk 1982-ben látogatta meg a helyi pinyósokat, a mai Barcsay Iskolában, az EB után lepte meg csapatunkat. Szó szerint kell érteni a meglepetést, mert Klampi váratlanul toppant be, és azért jött, mert szentendrei és környéki pinyós-palánták szomorkodtak a BS palánkjainál, amikor Klampi vesztett. Megkérdezte a gyerekeket, honnan jöttek, aztán néhány hétre rá eljött közénk, sportszer-ajándékokkal. Így lett öt legnagyobb közül Klampár a mi szívünk csücske, ez a mi Klampár-storynk.

Leírni hosszú, megmutatjuk inkább videón, hogyan kell viselkedni, amikor Klampi pingpongterembe lép:

Adatok, számok - támogatókat keresünk!

• A rendezvényt 53 sportolónk "dobta össze", és az indulóktól nevezési díjat is kértünk
• Pályázati forrásokat is elhasználtunk
• Akadt, aki nem használt, vagy éppen hogy alig használt sportszereket adott be a közösbe, és más sportolóink vásárolták meg ezeket

2023-ban egy ilyen 100 órás rendezvény "összedobása" 880%-kal drágább, mint öt éve. Hiába maradt jogilag szentendrei tulajdon a tornaterem, és hiába, hogy itt a helyieknek, gyerekeknek és időskorúaknak akarnak szabadidős rendezvényt biztosítani, ma már közel kétmilliós tétel a 100 óra bérleti díja! Arról, hogy a sportolásra alkalmas helyszínek díja addig fog kontroll nélkül emelkedni, ameddig van rá vevő, pedig már 2019-ben beszámoltunk Szentendre lapjában. Beszéltünk róla a polgármesterrel is. A mérhető eredmény a 880% maradt.

Már két igen fontos helyi sportág távozott is innen, számukra kigazdálkodhatatlanná vált a helyteremtés. Budakalászra és Dunakeszire mentek oktatni, pedig itt élnek, helyiek! Mi meg már 2 éve nem oktatunk, még tudunk szabadidősport lenni.

Ezért nagyon köszönjük minden támogatónk, minden sportolónk, minden versenyzőnk felajánlásait, befizetéseit! Az esemény nem jöhetett volna létre a Városi Civil Alap támogatása nélkül*. Folyamatosan keressük azokat a helyi vállalkozásokat, magánszemélyeket, intézményeket, egyszóval bárkit, aki támogatni tudná a munkánkat!

Megjelenéseink

• Az eseményről folyamatosan, videókban számoltunk be - Weboldalunkon és facebook oldalainkon, továbbá a térség ismert facebook-csoportjaiban jelentünk meg
• Igyekeztünk a térségben mindenhol megjelenni, így Pomáz, Szentendre, Budakalász, Leényfalu, Szigetmonostor, Pócsmegyer, Surány, Visegrád, Tahitótfalu csoportjaiban elmondani, amit el kell mondani
• Eddig az összesítésig 5000 "nézőnk" volt
• A záróeseményen megjelent és teljes összefoglalót készített rólunk a Szentendre TV

Videógyűjtemény

Fényképeink

Támogatók